Szabó Franciska

Az év leghosszabb éjszakája

A festménysorozat a téli napfordulóhoz kötődő cselekménysort meséli el. A narrativitás helyett azonban az összetett esemény csomópontjait, a különböző szereplők perspektíváját, a helyszín szűk vagy tágan bemutatott szeleteit látjuk, amelyek összességéből kialakulhat ennek a minden érzékre ható eseménynek az élménye.

A sorozat számtalan ellentétpárt kínál: a tűz közösség formáló erejét szemben az egyéni felfedezőutakkal, a téli Duna hideg vizében való megmártózást és a máglya forróságát, az év leghosszabb éjszakájának csendjét és a résztvevők zsivaját, a sötét éjszakát és az ezzel viaskodó lángokat, a ciklikusságot és az egyszeriséget.

A festménysorozat ugyanakkor szimbóluma is lehet a folyamatosan megújulni vágyó, de ugyanabból a magból dolgozó képzőművésznek.

The Longest Night of the Year

The exhibited series tells a sequence of events associated with the winter solstice. Rather than a linear narrative, it presents the key nodes of this complex event: the perspectives of different participants, and both narrowly and broadly framed fragments of the environment. From these elements, the experience of this multi-sensory event can emerge.

The series offers numerous pairs of contrasts: the community-forming power of fire versus individual journeys of discovery; immersion in the icy waters of the winter Danube versus the heat of the bonfire; the silence of the longest night of the year versus the bustle of its participants; the darkness of the night versus the flames that struggle against it; cyclicality versus singularity.

At the same time, the series may also be seen as a symbol of the visual artist who continually seeks renewal while working from the same core.